Július 12-én nagyon korán ébredt a görögországi tanulmányi kirándulásra induló csapat. Fél 4-kor már mindenki izgatottan toporgott a Népliget parkolójában, és 4 órakor pontosan elindultunk Görögország felé. A hosszú út gyorsan eltelt a jó társaságnak, a kényelmes autóbusznak és a kiváló sofőröknek köszönhetően. Este 8 órakor (görög idő szerint 9) már a Thesszaloniki közelében található szállodában voltunk, ahol egy nagy medencében fürödve pihenhettük ki az utazás fáradalmait, miközben a szállodában elkészítették a megrendelt vacsoránkat. Másnap reggel elindultunk Epirus régióba. A magas hegyek és a sok alagút végigkísérték utunkat. Útközben dalra is fakadtunk, a tájegységekkel kapcsolatos dalokat tanultunk. Első megállónk a festői szépségű Metsovo falu volt, ahol egy nagyot sétáltunk, megcsodálva a táj és az épített környezet szépségét, valamint meglátogattuk a helyi néprajzi múzeumot, amelyet egy gazdag kereskedői lakóházból alakítottak át, amely Georgios Averof mecénás és miniszter nyári lakóhelye is volt. Egy közeli hegyi faluban fogyasztottuk el az ebédünket, majd folytattuk utunk Ioanninába. A város központjában egy patinás szállodában szálltunk meg, délután sétáltunk egyet a történelmi óvárosban, megtekintettük a vár maradványait, Ali pasa sírhelyét, az Its Kale negyedben meghívtuk fagyizni a gyerekeket, és sétáltunk a tóparton. A következő nap délelőtt ellátogattunk Pavlos Vrellis szobrászművész görög történelmi panoptikumába, ahol élethűen ábrázolt jelenetek segítségével ismerkedhettünk az 1821-es szabadságharc fontosabb eseményeivel és hőseivel. Ezt követően a peramai cseppkőbarlangba látogattunk el, ahol – rengeteg lépcsőt megmászva – egy kilométer hosszan gyönyörködhettünk a szebbnél szebb cseppkőképződményekben és egy idegenvezető mutatta be nekünk a barlang földrajzát. Délután ismét Ioannina városában sétáltunk, áthajóztunk a kis szigetre is, ahol megnéztük Ali Pasa Múzeumát. Másnap mozgalmas napunk volt. Délelőtt várt minket a rafting a Voidomatis folyó kristálytiszta, ám hideg vizében. Mindannyian csónakokba szálltunk profi vezetőkkel, akik segítségével a folyón evezve megcsodálhattuk a folyót körülvevő hegyeket, sőt, a bátrabbak az út felénél sziklákról ugrálhattak le a hideg vízbe. A rafting végállomásánál elfogyasztott ebédet követően Zagori falvaiban tettünk kirándulást. Megnéztük a Vikos szorost, mely a legmélyebb a világon, és a fölé épült Agia Paraskevi kolostort is meglátogattuk. Megtekintettünk néhány jellegzetes települést és kőhidat is, melyeket a helyiek építettek a XVII -XIX. században és fontos kereskedelmi útvonalat képeztek a távoli vidékek felé. Este egy szép ioanninai étteremben vacsoráztunk, amelyhez az élő rembetiko zenét a helyi görög zenekar szolgáltatta. Másnap reggel elindultunk Párgába. Útközben meglátogattuk a híres ókori dodonai színházat és jósdát. Meg kell említenünk, hogy a tanulmányi kirándulás minden egyes látnivalójából egy-egy tanuló készült fel előre, ők voltak a „helyi idegenvezetők”, akik még kvízt is készítettek a többi diák számára, amellyel ellenőrizték, hogy mennyire figyeltek a többiek az elhangzottakra.
A hegyoldalban fekvő szállás elfoglalása után a délutánt a közeli tengerparton töltöttük. Este a vállakozó szelleműek felmásztak a velenceiek által épített pargai várba. A másnap a pihenésé volt. Kis hajóval átmentünk a párgai vár mögötti partra és egész nap fürödtünk meg napoztunk, sőt a legbátrabbak kipróbálták a motorcsónak húzta vízi kanapét is. Miután jól kipihentük magunkat, a következő nap ismét a túrázásé volt. Elmentünk a zaloggoi emlékműhöz, ahonnan a görög nők és gyermekek 1803-ban énekelve, táncolva vetették magukat a szakadékba azért, hogy elkerüljék a török rabigát. Több száz lépcsőt legyőzve felkapaszkodtunk a hegy tetejére, hogy megtekinthessük a monumentális emlékművüket. Leérve meglátogattuk a Szt. Dimitriosz kolostort. Ezután a mitológiai Acheron folyó felé vettük utunkat, amelynek a Voidomatiszhoz hasonló hideg vizében gyalogoltunk el a forrásokig. Ezt a hideg vízi sétát nem mindenki vállalta, néhányan el se indultak, mások egy idő után visszafordultak, látván, hogy mélyül a folyó. Csak a legbátrabbak jutottak el – olykor nyakig a vízbe merülve vagy helyenként úszva – a folyó távolabbi forrásaiig. A kirándulás után a közeli Ammoudia település homokos, sekély vízű tengerpartján fürödtünk, majd finom vacsorát fogyasztottunk el a közeli haltavernában. Másnap reggel még fürödtünk egy kicsit ezen a gyönyörű és békés tengerparton, majd elindultunk Thessaloniki felé. Délután megtekintettük a város legfontosabb látnivalóit, ismét a tanulók idegenvezetésével, majd egy órás szabadidő után visszatértünk abba a szállodába, ahol első este megszálltunk. Fáradtan, de élményekkel telve, boldogan indultunk haza másnap hajnalban. Az ország sok részéről érkezett tanuló olykor sírva búcsúzott egymástól, hiszen tanév közben ritkábban nyílik alkalom a vidékieknek találkozniuk a fővárosiakkal. Az út minden szépségét, megszerzett tudását, élményét megkoronázza az a tény, hogy egy ilyen kirándulás igazi közösséget kovácsol az iskolai tanulókból és igényt támaszt bennük arra, hogy újra találkozzanak és hogy folytassák a görög nyelv tanulását.
