Iskolánk a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága által meghirdetett „Nemzetiségi táborok 2024. évi költségvetési támogatása” (NTAB-KP-1-2024) című pályázaton 3,5 millió Ft-ot nyert a középiskolásoknak szervezendő anyanyelvi és népismereti tábor céljára.
A tanulóink anyaországi táboroztatását iskolánk prioritásként kezeli, ezáltal lehetővé téve a tanulmányok során megismert görög tájak, történelem, kultúra közvetlen közelről való megismerését és a fiatalok közösséggé szerveződését.
A 14-20 évesek tanulmányi kirándulása idén Korfun valósult meg 2024. július 4. és 11. között. Korfuról érdemes tudni, hogy az elnevezés olasz eredetű, a görögök azonban Kerkyrának hívják a szigetet. A mitológia szerint Poszeidón, a tenger istene szívét egyik alkalommal egy szép nimfa, Kerkyra ejtette rabul, és a tenger istene szerelme jeléül ezt a szigetet adta neki ajándékba.
Budapestről 2024. július 4-én kora délután indult a repülőgépünk, 30 fő 14 – 20 év közötti tanulóval és 3 felnőtt kísérővel, Kakukné dr. Partics Krisztina iskolaigazgatóval, Hristodoulou Hrisoula titkárságvezetővel és Pancsosz Alexandra pedagógussal.
A szállásunk Dassziában volt, ide kb. fél óra alatt értünk, amihez észak felé át kellett szelnünk Korfu városát és még néhány kisebb települést. A szállás elfoglalása gyorsan ment, mivel a szobabeosztást előzetesen elkészítettük a szállásadónk is felkészült volt. 4 fős légkondicionált szobákban helyeztük el tanulóinkat.
Az első nap pihenéssel, tengerben fürdéssel telt. A tanulóink gyakorolhatták a tengerparton, az éttermekben, ill. a napi bevásárlás során a görög nyelvet. Este a tanulók önszerveződően – de tanári kísérettel – tengerparti görög zenehallgatást, éneklést szerveztek.
A tábort buszos kirándulásokkal tettük változatosabbá. A tanulók még a tanév során tanáraik segítségével, különböző választható témákból (a kirándulás helyszíneiből, a nevezetességekből) felkészültek és a buszon, ill. a nevezetességeknél előadták azokat.
Szombaton három helyre látogattunk el a szigeten. Először Kanonit tekintettük meg. A nyugodt, zöld félsziget a helybéliek körében is népszerű kirándulóhely. Kanoni neve azokról az ütegekről kapta a nevét, amiket még a franciák telepítettek 1798-ban a hegyoldalra. A kilátás innen a partszakaszra és a két kis szigetre meseszép. A közelebb eső sziget, melyet egy töltés köt össze a szárazfölddel, Vlaherna, ahol egy fehér, posztbizánci stílusú kolostor áll. A távolabbi sziget pedig az Egérsziget (Pontikoniszi), ahol a mitológia szerint kővé változtatták Odüsszeusz hajóját. Egy kb. másfél órás itt tartózkodás után folytattuk utunkat az Achilleion Palota felé. Az „Ahilio” a sziget fő látványosságai közé tartozik. Mellesleg az egyik James Bond 007 filmet is itt forgatták.
Az osztrák császárné, magyar királyné, Sissi első látásra beleszeretett a vidékbe, amikor először erre járt az 1860-as években. 1889-ben megvette a birtokot és elrendelte, hogy építsenek itt egy palotát. A palota elnevezése Akhilleuszhoz kapcsolódik, aki Sissi számára a görögséget jelképezte. 1908-ban, Sissi halála után 10 évvel II. Vilmos német császár vette meg a palotát, ő emeltette az Akhilleuszt ábrázoló bronzszobrot a franciakertek végében. A franciakertek szépsége és a szigetre nyíló kilátás felejthetetlen élményt nyújtott. Sajnos, az épület belsejét nem tudtuk megtekinteni, mert jelenleg nem látogatható.
Az Ahiliot elhagyva folytattuk utunkat Pelekasz felé. Pelekasz faluban egy kiadós ebéd után a falu felett magasodó kilátó, a Császár Trónja felé vettük az útirányt. A kilátót II. Vilmos építtette, hogy innen gyönyörködjön a tájban és csodálja a naplementét. Bár a naplementét nem vártuk meg, de azt mondják, hogy az év egyes szakaszaiban úgy tűnik, mintha a nap a domboldallal párhuzamosan haladva szállna a tengerbe. A jó félórás hegymenet után visszatértünk a buszhoz, ami ismét Dassziába vitt bennünket.
Vasárnap hajókiránduláson vettünk részt, és akik már voltak ilyen jellegű úton, azt mondták, mindegyik közül ez volt számukra az egyik legjobb. A hajó Dasszia strandjáról Kassziopi irányába indult el, és Ipszosz, Barbati, Niszaki, Kulura, Kalami, Ag.Sztefanosz, Agni, Keraszia településeket érintette. A Kalami-öböl déli peremén még most is áll Gerald Durell „Fehér háza”, amit a hajóból láthattunk. Útban Kassziopi felé, az első megálló egy barlangos tengerpart, a második megálló pedig a Barbaro-öböl volt, ahol úsztunk a kristálytiszta vízben, és az ebédet is itt, a tengerparton készítette el nekünk roston a hajó személyzete. Harmadjára Kassziopiban, egy festői faluban álltunk meg körülbelül egy órára. Kassziopitól vissza Dassziáig még egy megállót tettünk a Limnopula strandon.
Hétfőn ismét kirándulós napunk volt, Paleokasztrica, Lakonesz, Szidari úticélokkal. Paleokasztrica az 1820-as években az akkori főkormányzó, Sir Frederick Adam egyik kedvenc kirándulóhelye volt. Maga a falu sosem volt önálló falu, inkább a hegyi város, Lakonesz kikötőjéül szolgált. A legmagasabb hegyfokra feltúráztunk a nagy melegben, de a látvány megérte. A hegytetőn áll Theotoku kolostora, melyet a 13. században alapítottak, miután egy Szűz Mária (Theotoku) ikont találtak ezen a helyen. Ez a kolostor később leégett és a 18. században építették újjá. A kolostor múzeumában láthattunk egy óriáskagylót és egy bálna csontjait is 1860-ból. Paleo központi strandjáról, a Szent Szpiridonról indultak csónakjaink a tengeri barlangokhoz. Felejthetetlen élményt nyújtott a 3 barlang, amiket — összesen két csónakból — megtekintettünk. Paleokasztricából rápillantottunk Angelokasztro középkori erődjére is, melyet még I. Komnenosz bizánci császár építtetett. Utunk végén Szidari strandján fürödtünk és megcsodáltuk a part menti homokkő sziklaalakzatokat is. Itt található a híres Szerelem csatornája, de sajnos sok évvel ezelőtt beomlott a csatornát borító sziklaív, így ma senki nem tudja biztosan, melyik is a hivatalos csatorna. Az egyikbe mindenesetre belementek a diákjaink.
Kedden, szerdán pihenős napokat tartottunk, élveztük a tengert, napsütést, a nyári szünet kínálta szabadidőt. Szerda délután helyi járattal bementünk Korfu városába, melynek épületei főleg velencei stílusúak, ebbe olvadnak bele a francia és a György-kori angol elemek. A San Rocco térre való érkezésünk után a Régi Erőd felé vettük az irányt, hogy még záróra előtt feljussunk az erőd legmagasabb pontjára. A 6. század óta álló erődben láttuk többek közt a Szent György helyőrségi templomot, a velencei óratornyot. Az óváros szűk utcáin, meredek lépcsőin tettünk egy hangulatos sétát, mielőtt visszaindultunk volna a buszunkhoz.
Csütörtök a hazautazás napja volt. A reggeli elfogyasztása után összepakoltuk csomagjainkat és a tengerhez indultunk. A közösen elfogyasztott ebéd után lassan visszatértünk a szállásunkra, ahol még egy gyors, tengerben való megmártózásra és egy medencézős fürdőzésre is lehetőségünk nyílt az indulás előtt.
A táborozás jó alkalmat nyújtott arra, hogy a gyerekek jobban megismerjék Görögországot, Korfu szigetét, és a mindennapi társas érintkezésben használják a görög nyelvet.
Pancsosz Alexandra
