Az egyik legjobb táborunkat június 29-július között sikerült megszerveznünk a Szigetközben 31 tanuló és 6 kísérő részvételével.
Szigetköz egy sziget nyugat-Magyarországon – a legnagyobb az ország területén – amelyet a Duna és ágai ölelnek körbe, rengeteg csatornával, vízi ösvénnyel, valamint gazdag ökoszisztémával, amely egy egyedülálló vízi élőhellyé teszi. Így lehetőségünk nyílt megcsodálni a gyönyörű természetet, megmozgatni magunkat minden nap az evezés által, erőt gyűjteni, valamint méregteleníteni magunkat a város zajától és ritmusától, illetve jobban megismerni egymást, közelebb kerülni egymáshoz és együtt szórakozni.
A szükséges felszereléssel, melyet magunkkal hozunk, két kempingben sátoroztunk, először a Dunakilitiben, ahol a folyó mellett voltunk, majd az utolsó három napot Cikolaszigeten töltöttük. A természeti környezet mindkét helyszínen különlegesen szép volt, magas fákkal, sokféle madárral, akik szüntelenül énekeltek nekünk, és természetesen a csodálatos Dunával. Minden nap együtt készítettük és fogyasztottuk el a reggelinket, majd elkezdődött a kenu túránk a környéken, természetesen tapasztalt túravezető segítségével. Délután visszatértünk a kempingbe, tüzet gyújtottunk, és előkészítettük a vacsorát Tomi útmutatásával, aki a legalkalmasabb szakácsunk volt. Minden gyerek segített abban, amiben tudott, voltak, akik fát gyűjtöttek, mások összevágták, megint mások a tűzre ügyeltek, zöldséget aprítottak, vizet hoztak stb., általában véve nagyon harmonikus együttműködés jellemezte a tábort, ahol régi barátságok elevenedtek fel és újak alakultak ki.
Rengetegszer ugrottunk be a hűvös vizekbe, csúszdáztunk egy kis zúgónál, úsztunk a gyors folyású mederben, kipróbáltuk a majomhintát az Ördögszigeti tónál, néhányszor beborultunk a csónakunkkal a vízbe, míg meg nem tanultuk a helyes egyensúlyozást, eveztünk árral szemben, kipróbálva teherbírásunkat, és megcsodáltuk a szépséges tavacskát, amely úgy festett a kanálisok felszínén, mint egy zöld szőnyeg.
Mindez nem jött volna létre a Krisztina által vezetett csoport szervezése és összehangolt munkája nélkül, akik jó kedvvel és ötletekkel gazdagították a programot, és részt vettek minden kalandban. Szuli, aki mindig mosolyogva ment, hogy teljesítse kívánságainkat, gondoskodva arról, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, a fáradhatatlan Tomi, aki sokat segített az evezésben, a kenuzásban, sőt, minden este finomabbnál finomabb vacsorát főzött nekünk, Edit, aki gitárzenéjével hangulatosabbá tette estéinket a tűz körül, görög dalokat tanítva nekünk, és Árisz, aki mindig ott segített, ahol szükség volt rá, és elviselte, hogy humorunk céltáblája legyen. 😀
Lehet, hogy ennek a táborozásnak az ötlete kezdetben szükségmegoldás volt, azzal a céllal, hogy helyettesítse a világjárvány miatt eltörölt görögországi táborozásokat, mégis megmutatta számunkra, hogy fontosak az ilyen tevékenységek Magyarországon is, és hozzájárulhatnak a görög tanulóközösség erősödéséhez, és feledhetetlenné válhatnak mindenki számára. Azt kívánjuk, hogy ez a tábor példává váljon, és sok más hasonló tábor kövesse.
Dercsényi Voula
