A Manolisz Glezosz Iskola a görög származású gyerekek, fiatalok nyári táboroztatását prioritásként kezeli, hogy ezáltal lehetővé tegye a tanulmányok során megismert görög tájak, történelem, kultúra közvetlen közelről való megismerését. Nem titkolt célunk továbbá a programok, a táborok által a görög származású fiatalok közösséggé szervezése.
A 14-20 évesek anyanyelvi és hagyományőrző tábora idén a negyedik legnagyobb görög szigeten, Rodoszon valósult meg 2022. június 25. és július 2. között.
Budapestről 2022. június 25-én reggel, némi késéssel, 9:25-kor indult repülőgépünk Rodoszra, 34 fő 14 – 20 év közötti tanulóval és 3 felnőtt kísérővel, Kakukné dr. Partics Krisztina iskolaigazgatóval, Hristodoulou Hrisoula titkárságvezetővel és Pancsosz Alexandra pedagógussal.
A repülőút mintegy két óráig tartott. Mivel csak kézipoggyászaink voltak, megúsztuk a hosszú várakozást a bőröndöket szállító szalagnál és rögtön mehettünk a transzfert biztosító különbuszhoz, ami Rodosz városából egyenesen a kolymbiai Hotel Sun-hoz vitt minket. Már az odavezető félórás út is lenyűgöző volt, a buszvezető a kedvünkért nem a sziget belseje, hanem a tengerpart felől közelítette meg a kisvárost. A szállás elfoglalása gyorsan ment, mivel a szobabeosztást előzetesen elkészítettük — utána mehettünk is ebédelni. Szállásunk nagyon kellemes volt: 2-3 fős légkondicionált szobákban helyeztük el tanulóinkat, napi háromszori svédasztalos étkezés, szabadidőben medence, bár – ahol korlátlanul lehetett vizet és fagyit fogyasztani -, délutáni „gyroszozási” lehetőség állt rendelkezésünkre.
Az első két nap pihenéssel, tengerben fürdéssel telt. A tenger viszonylag közel volt, ráadásul több tengerpart közül is választhattunk. A tábori szabályokat lefektettük, melyek közül legfontosabb az volt, hogy csakis csoportokban lehetett közlekedni: kirándulások esetén nagy, szabadidő esetén kisebb csoportokban, ez vonatkozott a tengerben való fürdésre is.
A tábort kirándulásokkal tettük változatosabbá. Hétfőn Rodosz városát tekintettük meg. Először a Tengerbiológiai Kutatóközpontban jártunk, ahol a szállodatulajdonos biológus felesége tartott nekünk görög nyelvű előadást arról, hogyan változik a tengerek élővilága a globális felmelegedés által. Ezután az épület alatti akváriumokat néztük meg. Ha mást nem is, egyet biztosan mindenki megjegyzett: amíg vannak cápák a tengerekben, addig nyugodtak lehetünk, mert a tengerbiológiai egyensúly fennáll.
Ezután rodoszi városnézés következett. Rövid séta után a „Napisten trónja” című, Rodosz történelmét bemutató, 20 perces, 9D moziélményben volt részünk, ami minden érzékszervünket bevonva nyújtott jó szórakozást.
A sziget már az ókorban is hatalmas kereskedelmi és tengeri hatalomra tett szert, tagja volt a déloszi szövetségnek, gazdagságát az akkori világ hét csodája közé sorolt kolosszussal is személtette. A középkorban a Szentföldről érkezett johanniták uralmának idején fejlődött sokat a sziget – a különböző európai államokból érkező lovagok formálták Rodosz város belvárosának mai, az UNESCO Világörökség által is védett, arculatát. Miután a törökök elfoglalták a várost, a johannita lovagok Málta szigetére tették át székhelyüket.
A Lovagok utcája és a Nagymesterek Palotája őrizték meg legjobban középkori képüket, mindkettőt sikerült bejárnunk. Megtudtuk, hogy az olasz uralom idején a palotát az eredeti méretének másfélszeresére újították fel, a mozaikokat pedig időnként restaurálják ma is.
Rodosz másik arca a török negyed bazársora a mecsettel. A faerkélyes, török stílusú házak és a középkor óta bevásárlónegyedként működő városrész megtekintésére ebédig már nem maradt időnk, így elhatároztuk, hogy este visszatérünk ide. A tanulóink esti látogatásunk során némi csoportos szabadidőt kaptak az óvárosban, majd együtt indultunk vissza szálláshelyünkre.
Kedden reggel három alternatív programot kínáltunk a diákoknak: egy futó, egy túrázó és egy pihenős, „tengeres” programot — egy-egy kísérőtanár vezetésével. A diákok választottak és kialakult a három csapat, amikből kettő kirándulni indult, a harmadik pedig Kolymbiában maradt.
Kolymbiától 7-8 km-re fekszik a Hét forrás nevű kellemes kirándulóhely, erdős környezetben. Gyakorlatilag hét forrás táplálja a Loutanis folyóból leágazó patakot, amik meg is vannak számozva. Nyáron sajnos csak 2-3-ból folyik víz, mert a többi kiapad. A források vizét egy kb. 200 méter hosszú, 1931-ben épített, keskeny alagúton keresztül vezetik a tóba. A sötét alagúton átsétálni a folyó édesvízben egy életre szóló, izgalmas élmény volt annak, aki kipróbálta. A vízesés is páratlan látványt nyújtott.
Délután a tengerben pihentük ki a nap fáradalmait, este pedig megünnepeltük a szülinaposokat, Donit és Ferkót.
Másnap, szerdán hajóval indultunk útnak. Az első állomás Lindosz volt.
A legenda szerint az I. században Szent Pál hozta a kereszténységet a szigetre, s éppen Lindosz egyik kis öblénél vetődött partra. A hatalmas szikla tetején az ókori időkben Athéné szentélye állt, amelynek helyére később a bizánci időkben vár épült, a keresztes lovagok ezt fejlesztették igazi erődítménnyé. Igazi kihívás volt a nagy melegben feljutni a várhoz (néha irigykedve néztük a szamarakat, amik turistákat hoztak-vittek), de a kilátás mindenképp megérte.
Közvetlenül az Akropolisz alatt húzódnak a 3500 éves város hófehér, kocka alakú házai, amelyek között a helyiek jellegzetes fekete-fehér kavicsokból kirakott járdamozaikjai kápráztatják el a látogatókat. Ide is visszatértünk, méghozzá az elutazásunk előtti estén.
A visszaúton két helyen is megálltunk a hajóval és gyönyörű, kék vízbe szívesen vetették bele magukat a diákjaink. Aznap görög esten is részt vettünk a szálloda udvarán, ami jó kis program volt.
Csütörtökön egész nap rodoszi szigettúrán voltunk az idegenvezetőnkkel. Az autóbusz korán indult. Jártunk Kallitheában a termálforrásoknál, a Mandraki-öbölben, megnéztük az ókori stadiont, a Filerimosz-dombot, megálltunk Ialyszoszban és a Fountoukli kolostornál is. Aznap esti programunk is volt, mivel a szálloda diszkót szervezett a vendégeinek.
A péntek délelőttöt ismét a tengerparton töltöttük és készültünk a késő délutánra, hogy ismét a festői szépségű, hangulatos Lindoszba menjünk.
Szombaton a reggelit követően indultunk a repülőtérre, ahol kb. egy órás késéssel indultunk, de szerencsésen visszaérkeztünk Budapestre.
A táborozás jó alkalmat nyújtott arra, hogy a gyerekek jobban megismerjék Görögországot, Rodosz szigetét, használják a görög nyelvet a társas érintkezésben, valamint, hogy új barátságok szülessenek és a régiek megerősödjenek.