Iskolánk idén is megrendezte hagyományos görögországi nyári táborát.
Ezúttal egy igazán különleges úti célt választottunk, és utazásunk valóban varázslatosnak bizonyult. Bejártuk a Peloponnészosz jelentős részét, ezt a páratlan természeti szépségű és gazdag történelmi múlttal rendelkező vidéket. Amikor az ember a Peloponnészoszon jár, különös érzések kerítik hatalmába: hol az ókorba, hol pedig Görögország újkori történelmébe repül vissza képzeletben.
Utazásunk az ókori Messzéné meglátogatásával kezdődött. A régészeti lelőhelyen egy rendkívüli idegenvezetésen vettünk részt. Idegenvezetőnk visszarepített bennünket az időben, így betekintést nyerhettünk az ókori Messzéné lakóinak mindennapi életébe. Mindemellett a táj egyedülálló szépségében is gyönyörködhettünk.
Az első nap Kalamátában ért véget, ahol egy éjszakát töltöttünk.
A második napon megmártóztunk a Zacharo strand aranyló homokjánál kezdődő hűs vízben. Ezt követően az ókori Olimpia régészeti lelőhelyére látogattunk. Nemcsak a történelme, hanem az a különleges varázs is lenyűgöző, amely ezt a helyet körüllengi. A fák hűvöse és a kellemes szellő arról tanúskodik, hogy ezt a helyszínt egyáltalán nem véletlenül választották az ókori olimpiai játékok megrendezésére. Az ókori mesterek még azt is gondosan megtervezték, hogy hová kerüljön az utolsó márványdarab.
Az ember csodálattal tekint a múlt művészetére és építészetére. Egyszerű eszközökkel és anyagokkal, különösebb technikai lehetőségek nélkül az akkori emberek valóban grandiózus alkotásokat hoztak létre – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A régészeti lelőhely mellett található múzeum legalább ilyen lenyűgöző: a látogatók többek között megcsodálhatják Praxitelész híres Hermész-szobrát és Paióniosz Niké-szobrát.
Diákjaink az ókori stadionban futóként is próbára tették képességeiket, a győztes pedig – az ókori hagyományokat követve – olajágkoszorút kapott jutalmul.
Másnap utunk a Peloponnészosz belsején át északkeleti irányba folytatódott, végső úti célunk pedig Epidaurosz híres Aszklépieionja, az ókori gyógyító szentély, valamint a világhírű színház volt. Tanulóinkat lenyűgözte a színház monumentalitása és kivételes akusztikája. A múzeum megtekintése után Toló népszerű tengerparti üdülőhelyén fürdőztünk, majd a napot a festői Nafplióban, a modern görög állam első fővárosában tett sétával zártuk.
Ezután ellátogattunk a történelmi Misztrászba, a Tajgetosz hegyoldalára épült bizánci erődvárosba, amely a bizánci görögség egyik legjelentősebb emléke. A macskaköves utcákon, templomok és impozáns épületek között sétálva gondolatban a Bizánci Birodalom utolsó évszázadaiba utaztunk vissza. Idegenvezetésünket egy tapasztalt idegenvezető tartotta, aki külön megdicsérte diákjainkat türelmükért, figyelmükért és az egész látogatás során tanúsított érdeklődésükért. Misztrászt elhagyva nemcsak értékes történelmi ismeretekkel gazdagodtunk, hanem magunkkal vittük egy olyan hely különleges hangulatát is, amely évszázadok múltán is megőrizte varázsát és nagyszerűségét.
Szinte földöntúli táj tárult elénk Monemvasziában, mintha egy másik világból emelkedett volna elő. Az ember körbetekint, és alig hisz a szemének. A tenger és az ég végtelen kéksége, amely a távolban eggyé olvad, lélegzetelállító, és nyugalommal tölti el a lelket. Egyáltalán nem meglepő, hogy ezen a helyen nevelkedett Jannisz Rítszosz, a költő, aki talán mindenkinél jobban szerette az embert, a természetet és a békét.
Utazásunk következő állomása a festői Areópoli volt, Mani történelmi központja, amelyet impozáns kőből épült toronyházai és hangulatos, macskaköves sikátorai tesznek különlegessé. Sétát tettünk a városban, megcsodáltuk a hagyományos építészetet, miközben megismerkedtünk a vidék történelmével és helyi szokásaival is. Beszélgettünk a Mavromihálisz családról, amely jelentős szerepet játszott a görög szabadságharcban, valamint Mani lakóinak különleges jelleméről. Mielőtt továbbindultunk volna, elfogyasztottunk egy kávét a főtéren, és élveztük annak a városnak a nyugodt hangulatát, amely egyedülálló módon ötvözi a történelmet, a hagyományokat és a vendégszeretetet.
Utazásunk utolsó napját a gyönyörű Kalamátában töltöttük. Kipihentük az elmúlt napok fáradalmait, és még egyszer megmártóztunk a tengerben. Jóleső érzés volt felidézni mindazokat a különleges élményeket, amelyeket együtt átéltünk. Este közösen elfogyasztottuk búcsúvacsoránkat meghitt, vidám hangulatban, majd sétát tettünk a város nyüzsgő központjában és az óváros hangulatos utcáin, miközben megcsodáltuk annak különleges légkörét és szép építészetét.
Másnap elindultunk vissza Magyarországra. Élményekkel, értékes ismeretekkel és felejthetetlen emlékekkel gazdagodva tértünk haza, hiszen közelebbről is megismerhettük Görögország történelmét, kultúráját és természeti szépségeit. Mindezek mellett azonban a legfontosabb, hogy új barátságok is születtek, és közös emlékekkel gazdagodtunk.
Mokka Pinelopi, Vengrinyák Edit, Nagy Krisztina
