A Manolisz Glezosz Iskoláról a barátnőmtől hallottam, aki már régóta együtt dolgozik ezzel az iskolával, és elég sok tanítót megismert onnan. „Oda menj!” javasolta. „Nagyon fog tetszeni neked!” És igaza volt!
A három hónap, amit Budapesten töltöttem, tele volt élménnyel, új ismeretségekkel és szép pillanatokkal! Sok új dolgokat tanultam úgy a tárgyi ismeretekben, mint az óra szervezését illetően. Megtanultam otthonosan kezelni az új technológiai eszközöket és bátran használni a tanítás során, hogy minél interaktívabbá és érdekesebbé tegyem az órát. Részt vettem rendezvényeken (bábszínház, Polytechneio ünneo), és magam is aktív tagja voltam némelyiknek (karácsonyi színdarab, karácsonyi kézműves foglalkozás). Sikerült elég jó kommunikációs kapcsolatot létesítenem a tanulókkal – amennyire jó kapcsolatot lehet felépíteni úgy, hogy nem beszélek velük egy nyelvet.
Ami a legnagyobb benyomást keltette bennem, az az volt, hogy megismertem olyan tanítókat, akiknek volt kedvük dolgozni, kreatívak, és ami a legfontosabb, hogy szívesen megosztották ötleteiket és tanítási módszereiket a többiekkel. Ez a tanítási kedvnek köszönhetően ezek a tanítók nemcsak a „hagyományos” tanítási módszert használják (a tanár beszél és a tanítvány hallgat és ír), hanem folyamatosan kipróbálnak újabb módszereket, amivel gazdagítják a tanórákat, olyan tevékenységeket, játékokat, amivel megtörik a tanórák monotonságát és fellelkesítik a tanulókat.
Ezek a pillanatok, amiket az iskolában töltöttem, számomra egyediek és felejthetetlenek. Sok új ötlettel, tapasztalattal gazdagodva tértem vissza Görögországba, amelyek, bízom benne, nagyon hasznosnak bizonyulnak majd a tanítói pályám során. Magabiztosabban és több önbizalommal tértem vissza a foglalkozásomat illetően, amit hivatásomul választottam. Nagyon szépen köszönöm az iskola tanárainak, a szülőknek és a tanulóknak, és leginkább a mentoraimnak, Krisztinának és Voulának a lehetőségért, amit adtak és a segítségért, amit nyújtottak!
A mielőbbi viszontlátás reményében!!!