Az idén iskolánk a Peloponnészoszi-félszigetre szervezte nyári táborát, amit két turnusban valósítottunk meg. A második turnus július 3-án indult a Liszt Ferenc repülőtérről reggel 6 órakor. Miután a kísérőtanárok, Kakukné dr. Partics Krisztina, Hristodoulou Hrisoula és Pancsosz Alexandra ellenőrizték az útiokmányokat repülőre ültünk.
Az út kellemes volt és gyakorlatilag késés nélkül, időben landoltunk Kalamatában. A repülőtéren az előző turnus egyik kísérőtanára, Mokka Pinelopi fogadott bennünket. Igen jólesett a barátságos, ismerős pedagógus jelenléte, aki dióhéjban összefoglalta az előző hét tanulságait és sok, hasznos információval látott el bennünket. Elkísért minket a buszunkig, ami végig velünk volt, a barátságos és nagyon segítőkész buszvezetővel, Sztefanosszal együtt, és ez jelentősen megkönnyítette a közlekedést.
A program szerint nem a szállásra mentünk először, hanem egy közeli településre, Messzénébe, ahol idegenvezető várt bennünket és mutatta be diákjainknak a Kalamatától északnyugatra fekvő, ősi Messzéné romjait. Megtudtuk, hogy i.e. 369-ben Epaminondasz, thébai hadvezér 85 nap alatt építette fel a várost, mely Spárta veresége után a terület új fővárosa lett.
A stadiont dór oszlopok sorai veszik körbe, ahol egykor sportversenyek zajlottak. A közelben található a színház, a hellenisztikus építészet egyik csodálatos alkotása, valamint az agóra maradványai. A várost kilenc kilométeren át húzódó, tornyokkal és hatalmas kapukkal megerősített falak veszik körül.
A néhány órás program után a szállásunkhoz utaztunk Kalamatába.
A város, mely egy óvárosból és egy újabb városrészből áll, az olajfatermesztéséről híres. Tengerparti sétánya nagyon hangulatos, ezt este meg is néztük. A szállásunk, a Hotel Panellinion a tengerparthoz igen közel volt, ami kellemes klímát és hangulatot eredményezett. Este a közeli vidámparkban a dodzsemet mindenképp szerették volna a kisebbek kipróbálni, így arra kanyarodtunk.
A hotelhez tartozó étteremben reggelizhettünk másnap, ahol svédasztalos reggelit kaptunk, és minden gyermek talált az ízlésének megfelelő, bőséges ennivalót.
A szobákból kiköltözve, bőröndökkel megpakolva indultunk új kalandok felé. A Delfinia nevű gyönyörű tengerpartra mentünk, ahol olyan tiszta volt a tenger, hogy a kis halakat a búvárszemüvegekkel és a snorkeling maszkokkal jól lehetett látni. A lassan mélyülő vízben mindenki jól érezte magát. Csak az ebéd miatt jöttek ki onnan a gyerekek, akik saját maguk választhattak ételt, a helyi büfé kínálata erejéig.
Ezután a Diru, vagy magyarul a Dirosz-barlang felé vettük utunkat, ami a Mani-félsziget felső részén, a Dirosz-öbölben található. A 30 millió éve keletkezett barlang a világ egyik legszebb cseppkőbarlangja, melynek egy részét csónakokkal, másik részét gyalog tekintettük meg. Az 1895-ben felfedezett, jelenleg kb. 15 km hosszúságban feltárt barlangban lenyűgöző cseppkőformációk láthatók, emellett őskori település nyomait is felfedezték. Belépés után kaptunk mentőmellényt és egy rövid, párszáz méteres, vezetett csónakos túrán vehettünk részt. Több százezer év alatt keletkezett cseppköveket láthattunk közvetlenül mellettünk és felettünk a csónakázás során. A cseppkövek 100 év alatt egy centimétert nőnek, emberi léptékkel nem mérhető a keletkezésük. Állítólag pókok és denevérek is élnek itt, bár nem láttuk őket. A kristálytiszta víz néhol 30 cm mély, néhol meg sokkal több (akár 80 m is lehet). A túra második részében a maradék 300 méteren gyalogoltunk. A kijárat közvetlenül a tenger feletti sziklafalban található, innen mentünk vissza a tenger mellett vezető járdán a buszunkhoz.
A barlangtúra után Jíthióba (Gytheio) mentünk, ahol a szállásunk, immár két éjszakára, ismét egy hotelben, a Pantheon Hotelben volt. A fürdés és a barlangtúra közben elfáradt diákjaink nagyon várták az aznapi vacsorát, melyet egy jóhírű tavernában fogyasztottunk el.
Jíthio a Mani-félsziget legnagyobb, festői szépségű kikötővárosa a Peloponnészoszon. A színes, neoklasszikus házairól és tengerparti tavernáiról ismert város az ókorban Spárta fő kikötője volt. A szállásunk pont a sétány közepén volt, ahonnan mindent könnyen elértünk, beleértve a kiváló halas éttermeket és a városközpontot is. A szobák többségéből csodálatos panoráma nyílt az Égei-tengerre. A reggeli másnap és a rákövetkező nap is bőséges volt.
Július 5-én reggel Monemvaszia volt az úticélunk, mely egy sziklán található a tengerben. A Bizánci Birodalom idején vált jelentős erődítménnyé, fontos támaszponttá, és híres volt bevehetetlenségéről. Eredetileg sziklás szigetre épült, de ma már út köti össze a közeli parttal. Ez volt az utolsó szabad bizánci város és egyben az első, amely felszabadult a török uralom alól. Görög Gibraltárnak is nevezik. A 194 méter magas és 1,8 kilométer hosszú sziklára épült város keskeny utcákból és hagyományos kőházakból áll. Keskeny sikátorok, meredek ösvények és lépcsők vezetnek fel a felsővárosban található citadellához, amihez sajnos nem volt időnk felmenni, így lentről csodáltuk meg. A város az 1920-as évek óta lakatlan. Az ebédet a program után fogyasztottuk el, a városka lábánál fekvő tengerparti étteremben. Ezután Jíthio felé indultunk, de annak határában, a hajóroncs által fémjelzett, homokos tengerparton egy nagyot fürödtünk. Talán az egyetlen délután volt, amikor nem sütött a nap, de mind a levegő, mind a tenger kellemesen meleg volt. Este Niko szülinapját ünnepeltük két tortával, amiket sikerült egy cukrászdából titokban beszereznünk. Nagyon megható ünneplés volt, mindenki énekelt és gratulált, az ünnepelt pedig tényleg örült a meglepetés-köszöntésnek.
Másnap reggel elhagytuk a hotelt és Nafplió felé indultunk.
A település az Argolisz-félszigeten található az azonos nevű öböl partján. Körülbelül 10 km-re van Tolótól és 150 km-re Athéntól.
A mitológia szerint a várost Nafpliosz alapította, aki Poszeidón és Anymone, Danausz király lányának a fia volt. Úgy tudjuk, hogy a város lakói részt vettek a trójai háborúban és az argonauták kalandjában is.
A velenceiek Napoli di Romania-nak nevezték a várost, amit 1540-ben, hároméves ostrom után tudtak elfoglalni a törökök. A XVII. század végén, a törökök bécsi veresége után a velenceiek megragadták a lehetőséget, és 30 évre kiűzték a törököket, akik 1715-ben ismét visszafoglalták azt.
Nafplió volt az első görög köztársaság fővárosa a görög szabadságharcot követően 1821 és 1834 közt. Görögország első államfője, Ioannisz Kapodisztiasz két ponton is kapcsolódik a városhoz, egyrészt 1829-ben hivatalosan Görögország fővárosává nyilvánította a várost, másrészt pedig 1831. október 9-én, a Szent Szpiridon templomnál végzett vele egy merénylő. Ezt követően anarchia tört ki, majd I. Ottó király érkezésével királyság lett az államforma. Nafplió az új Görög Királyság fővárosa maradt 1834-ig, amíg Ottó Athénba nem tette székhelyét.
Hogy a városból a Palamidi erődig tartó 1000 lépcsőt megspórolja nekünk, a buszvezető a felső bejárathoz vitt minket, így kényelmesen besétáltunk oda. A 216 méter magasan fekvő erődöt, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az Argóliai-öbölre és Nafplióra, a velenceiek építették 1711 és 1714 közt. Nevét Palamédészről, a trójai háború hőséről kapta. Megtudtuk, hogy a görög szabadságharc idején itt őrizték Theodorosz Kolokotroniszt.
Nafpliót elhagyva Tolóba mentünk, ahol ismét fürdőzés következett a tengerben. Az ebédet is itt fogyasztottuk el.
Délután ellátogattunk Epidavroszba, melynek legnagyobb nevezetessége az UNESCO világörökségi védettségét élvező, i. e. IV. századi színház, ami kiváló akusztikájáról és óriási méreteiről ismert, és még ma is használják. Bár itt elvileg tilos énekelni, záróra előtt mégis engedélyt kaptunk, hogy az iskola új indulóját elénekelhessük a színpadon. Epidavrosz még arról is nevezetes, hogy állítólag itt született Apollón fia, a gyógyító Aszklépiosz.
Mivel már esteledett, a szállásunk felé vettük az irányt, ami ezúttal a nafpliói Hotel Park volt. Gyors lepakolás után találkoztunk a hallban és vacsorázni indultunk egy olyan helyre, ahol palacsintázni is lehetett. Az ezt követő rövid séta után jólesően aludtunk egy nagyot, előkészítve a következő napunkat.
Reggel tengeri fürdőzésre indultunk, a célpont az Agiosz Nikolaosz tou Zacharou nevű tengerpart volt. Megérkezés után, már rutinosan összeírtuk, ki mit kér majd ebédre, és fürödtünk egy jót. Délután az ókori Olympiába mentünk és megtekintettük a várost. Állítólag itt állt az ókor hét csodájának egyike, Zeusz szobra.
Az ókori görögök az első olimpia évét (i.e. 776) tekintették időszámításuk kezdetének. Az olimpia összetartotta a szétszórtan élő görögöket. A versenyek ideje alatt általános fegyvernyugvást hirdettek, így biztosítva a biztonságos utazást a résztvevők számára. Kezdetben a rendezvény egyetlen számból, a stadionfutásból (kb. 192 méter) állt, de az évszázadok során fokozatosan léptek be új sportágak is. Ennek emlékére futóversenyt rendeztünk, melynek győztesei Alex, Árisz és Kitti voltak, a fejükre pedig korabeli szokás szerint babérkoszorú került.
Aznapi szállásunk a Hotel Iliszben volt. Meglepett bennünket, hogy Olympia város szép része gyakorlatilag egy sétálóutcából áll, úgyhogy nem volt sok sétálási lehetőség vacsora után.
Másnap reggel Kardamyli partjaihoz mentünk fürödni, ahol a tenger csodaszép kék és ahol olyan kavicsokat találtunk, amik szinte gömb alakúak. Jólesett a nem túl zsúfolt tengerpart, ahol leginkább görögök voltak rajtunk kívül. Az ebédet egy helyi vendéglátó egységben fogyasztottuk el, az igényeket előre felmérve, szokás szerint. Kardamylit elhagyva a hegyes, dombos, kanyargós, peloponnészoszi utakon, nagyon szép tájakat átszelve megérkeztünk utolsó szálláshelyünkre, Kalamatába. Vacsoránkat a szálloda melletti, hangulatos étteremben fogyasztottuk el és immár ismerősként jártunk-keltünk a környéken a vacsorát követően. Meglepetésként megérkezett az iskola korábbi pedagógusa, Tekla Katsiri, akinek nagyon megörültünk.
Másnap elérkezett az utolsó tábori nap. Kalamatai városnézéssel kezdtünk, Tekla körbevezetett bennünket a belvároson, megnéztük a város bazilikáját, a ragyogó sárga Panagia Ypapanti székesegyházat. Az 1839-ben bizánci stílusban épült templom a környék egyik legnagyobb temploma. A híres Szent apostolok templomát is láttuk, mely arról nevezetes, hogy a törökök elleni szabadságharcot innen hirdették ki 1821. március 23-án. E templom előtt tartották az első keresztény istentiszteletet több mint 360 év török uralom után. Ahogy látható is, a bizánci templom két, különböző korban épült részből áll. Az épületet súlyosan megrongálta az 1986-os földrengés, de helyreállították, hogy az utókornak fennmaradjon. Délután helyben fürödtünk a kalamatai partoknál, illetve vízi játszótereztünk két órát, ahol szinte mindenki jól elfáradt. Nehezítésként a tenger hullámzott, így még nehezebb volt kúszni-mászni, futkározni a felfújt játszótéren.
Este egy tavernában vacsoráztunk utoljára együtt, közvetlenül a tenger partján.
Másnap reggel, gyors készülődés után mentünk a repülőtérre, és kétórás repülés után sikeresen landoltunk Budapesten, ahol a búcsúzkodás után mindenki hazatérhetett otthonába. Úgy gondolom, egy nagyon tartalmas, izgalmas hetet töltöttünk el együtt, kicsik, nagyok egyaránt. Remélem, a táborban köttetett barátságok, jó kapcsolatok sokáig megmaradnak, az együtt átélt élmények pedig tovább erősítik az összetartozást iskolánk tanulói közt.
Pancsosz Alexandra
