Iskolánk idei tanulmányi kirándulása nagyon különleges volt. A barátságos szigeten, Cipruson voltunk, ahol az ottlakók különlegesen kedvesek, a nap egész évben ragyog és a tenger kristálytiszta és hűsítő.
A tábort a BGA Zrt. Nemzetiségi táborok 2025. évi költségvetési támogatása című felhívására beadott, NTAB-KP-1-2025/1-000500 számú, „Nyári tanulmányi tábor Cipruson felső tagozatosoknak” című pályázaton nyert 3.000.000,- Ft (hárommillió forint) felhasználásával valósítottuk meg. 
Bázisunkként a csodálatos Lárnaka és Nikos úr barátságos szállodája szolgált, ahonnan számos nevezetességet és műemléket látogattunk meg. Élveztük a szigetlakók nagylelkű vendégszeretetét, és megkóstoltuk a környék hagyományos fogásait is.
Nehéz eldöntenünk, mi nyűgözött le bennünket a leginkább.
A kristálytiszta, mélykék tenger, amelyben az Agia Napából induló hajókiránduláson gyönyörködhettünk egészen Ammohósztosz partjaiig, vagy a Choirokoitia neolitikus településének henger alakú lakóházai, amelyek ékes bizonyítékai annak, hogy a sziget már tízezer éve lakott? 
Küriosz ősi városa, amelyet az Argoszból, a Peloponnészoszról érkező akhájok alapítottak, lenyűgöző ókori színházával; vagy talán a velencei várak; esetleg a ritka és mesterien kidolgozott mozaikok Nea Paphosban, amelyek az első hellenisztikus időktől egészen a 7. századi arab betörésekig nyúlnak vissza?
Volt, akit a gazdag kultúra nyűgözött le, mely a szigeten alakult ki.
Néhányan közülünk a mesés, aranyhomokos tengerpartokat szerették meg leginkább.
Bármi is volt az, ami a legjobban tetszett, semmi sem hasonlítható ahhoz a meghatottsághoz, amit a megszállt területeken, utolsó kirándulásunk során éreztünk Ammohostóban, amikor Varósza lakónegyedében, azokon az elhagyatott utcákon jártunk, ahol ötven évvel ezelőtt elhaltak a gyerekzsivajok, s helyüket a háború szirénái vették át. Egy fülsiketítő hang, amelyet egyetlen élő görög ciprióta sem feledett el – ahogy a gyermekeiket és rokonaikat sem, akik azóta is eltűntként szerepelnek.
Idegenvezetőnk, könnyekkel a szemében mesélte el saját családja tragédiáját: a nagymamája még ma is várja haza gyermekeit. És számtalan család van még, akik várnak – válaszokra, amely mindmáig nem adatott meg nekik, igazságra, a hazatérőkre.
Bármit is őriztek meg diákjaink erről a kirándulásról, egy dolog biztos: érzelmekkel, élményekkel és tudással gazdagabban távoztak a szigetről. 
Utazásunk egy vidám estével zárult: egy ciprusi mulatsággal, sok tánccal és jókedvvel. Megismerkedtünk a hagyományos táncokkal: a sarlótánccal, a szitás tánccal, s végül egy olyan látványos tánccal, melynek során a táncosok poharakat egyensúlyoztak a fejükön.
Bárhol is jártunk, szeretetet és vendégszeretetet tapasztaltunk. Mindenki örömmel fogadott minket – vezetőnk, Iliász, idegenvezetőnk, Melinda, a boltok, éttermek dolgozói, ahol ettünk és az ajándékainkat vásároltuk.
Diákjaink vidáman, tértek vissza az utazásról. A búcsú nehéz volt, de megbeszéltük: jövőre újra találkozunk, hogy újabb tájakat fedezzünk fel együtt.
Mokka Pinelopi,
Vengrinyák Edit, Nagy Krisztina
kísérő pedagógusok
